vissza kezdõlapra
EtnoCenter

   

 EXPEDÍCIÓK

 


Mongólia 2000
Mongólia 2001
Mongólia 2003
Mongólia 2004
Mongólia 2005
Idén is Mongólia!
Az expedíciók
   térképei

Expedíció vezetõ

  GALÉRIA
 
   • Galéria 2000
   • Galéria 2001
   • Galéria 2003
       
    Linkgyűjtemény: mongolia.lap.hu  
 
  Észak-Mongólia 2003

 

2003. július 26 - augusztus 17.


Júli. 26. Az Aeroflot járatával utaztunk, moszkvai átszállással. Utunk célja elsõsorban Mongólia északi területeinek bejárása volt.

Júli. 27. Ulánbátort rövid kószálás és piaci bevásárlás után elhagyva az elsõ néhányszáz kilométert még aszfaltúton tettük meg sárga függönyös, kék UAZ furgonunkkal. (Persze elõbb hatalmas lakomán élveztük ki Aya néni és Shiijee bácsi vendégszeretetét.)

Júli. 28. Utazásunk második napján értük el Kaposvár testvérvárosát, Darkhan-t, ahol az egykor magyarok által felépített és beüzemelt húskombinátba látogattunk el. A mûvezetõ, a portás, a sofõr, mind-mind magyar szóval üdvözöltek bennünket. Nemsokára véget ért a betonút és egy barátságos völgyben éjszakáztunk az Iiven folyócska partján.

Kép megtekintése nagyobb méretbenJúli. 29. Reggel megpillantottuk Amarbayasgalant kolostorát. Ez az egyik legnagyobb és legszebben felújított kolostor az országban, falait az elsõ mongol buddhista egyházfõ, Zanabazar Öndörgegen tiszteletére majd háromszáz évvel ezelõtt emeltette a mandzsu császár. A kolostort, és aztán Erdenet külszíni rézbányáinak hatalmas gödreit is elhagyva ér minket az éj (és az esõ).

Júli. 30. Az iszaposra ázott hágón átvergõdve csodálatos, lakatlan vidéken keresztül jutottunk el az Uran togoo, magyarul Mester katlan nem is rég kialudt vulkáni kúpjához. Félig tûzben szenesedett fenyõerdõ és lila virágtakaró fogadott bennünket.

Júli. 31. Az út rossz, a benzinbeszerzés gondot jelent és a távolság nagy. Csak este érünk Mörön városba. Szállásunk jurtafogadó, ahol két, 6-6 személyre berendezett nemezsátor kínál pihenõt, s néhányunk számára talán túlzott romantikát (se különszoba, se melegvíz).

Kép megtekintése nagyobb méretbenAug. 1. Tankolás és piacozás után nekivágunk az északi steppés tajgának. Elsõ állomásunk Uushig uul, a volt szovjet geológiai kutatóbázis közelében elterülõ bronzkori temetkezési hely, ahol hatalmas halomsírok és szépen metszett szarvasos kövek tömege késztet bennünket ámulatra, és emlékeztet a Krisztus elõtti 6-8. század nomád lakóira. Továbbhaladva gyógyító erejû források vizét kortyoljuk. Az UAZ itt betegeskedett kissé, kuplung nélkül voltunk kénytelenek átvágni a vízmosásokon, legyõzni a sziklás meredélyeket. Éjszaka van mire baráti szállásra érünk.

Aug. 2. A Beltes folyó völgyébe értünk. Ez már igazi darkhad vidék, a környéken lakó nomád törzsek steppei életmódot élnek, ugyanakkor gyakran egészítik ki gazdaságukat a tajga ajándékaival, azaz vadak jóízû húsával és erdei gyümölcsökkel. A darkhad-ok sámánhitûek.

Aug. 3. Az autó megjavítása majd egy napot vett igénybe. Kora délután indultunk csak neki, hogy megközelítsük a Bööshtög sziklakatlanát, ahol gyógyvizek erednek a repedésekbõl. A területet Mongólia legszebb vidékeként szokták emlegetni: valóban száguldó folyók gázlóit keresve, nehéz, gyakran sziklás, sokszor mocsaras terepen, 3000 méternél magasabb havas csúcsok közt haladunk. Az elmúlt hetek ritkán tapasztalt mértékû esõzései jócskán megnehezítették egész vidéki utunkat! A terepjárótól és sofõrjeinktõl búcsút véve gyalog indultunk neki, hogy az elkövetkezendõ néhány nap alatt kelet-nyugati irányban keresztülvágjunk a Khoridol hegylánc merész csúcsainak hágóin. Az utat egy környékbeli vadász, Barkhas barátunk mutatta.

Kép megtekintése nagyobb méretbenAug. 4. A Bööshtög forrásait rendre végigkóstolva - van itt víz szemre, májra, szívre s olyan is, ami a tudatra van jó hatással - jutottunk fel a csúcsra, amely kb. 2.500 méter magas lehet.
Innen zuzmóval borított fenyõerdõben, mintha csak magas hóban járnánk, botorkáltunk le a Mungush folyó völgyébe. A szûk sziklakanyonban nem volt könnyû vízszintes helyet találni, a megáradt hegyi folyócska partján ütöttük föl sátrainkat.

Kép megtekintése nagyobb méretbenAug. 5. Hajnalban Barkhas elõrement, hogy megvizsgálja a folyót, van-e járható út a sziklák között? Reggelinél ért vissza, és jelentette, hogy bár az út nehéz, de ha szerencsénk van, átjutunk. Derékig vizes nadrágjából világosan látszott, hogy mire számíthatunk, mégis mindannyiunkat bizakodással töltött el a hír, hogy legalább nem kell visszafordulnunk! Szerencsénk volt, a nap meleg sugarai hamar megszárítottak bennünket egy-egy merítkezés után. A hideg, néhol combtõig érõ víz inkább csak kellemetlen, veszélyt valójában az erõs sodrás jelent, amely minduntalan megpróbált "levenni a lábunkról". A sziklás, kavicsos meder meglábolásához bizony jól jött volna a gumiszandál! Végül a sziklafalak annyira összeszûkültek, hogy csak egy újabb hágó, a Mungush davaa megmászásával juthattunk ki a völgybõl.

Aug. 6. Reggelire elfogyasztottuk az utolsó halkonzerveket is, úgyhogy épp ideje volt, hogy értünk jöjjön a szép, kék UAZ! Ulaan uul nyáron kihalt központjában további élelmiszert szereztünk be és néhány órát vendégeskedtünk a rendõrõrsön - a papírjainkkal volt egy kis baj. Az éjszakát már jóval északabbra, Renchinlkhümbe falu közelében töltöttük egy baráti család faházában.

Kép megtekintése nagyobb méretbenAug. 7. Egész nap egy kecske levágása, feldolgozása és részben elfogyasztása kötötte le a figyelmünket. Ebben részt vettek már idõközben megérkezett kísérõink is, akik most áthajtják lovainkat a hegyek tövébe, hogy másnap ismét nekivághassunk a hágóknak, immár vissza, keletnek, a Khövsgöl tó partjai felé. Este még szétosztottuk a hátasokat, rövid "fõpróba" a nyeregben, aztán várt a hálózsák.

Aug. 8. Délelõtt még találkozunk néhány lovaikat hajtó férfival, aztán bevesszük magunkat az itt erõsen mocsaras tajgába. Nehéz az út, de a lovak kitûnõek, biztos léptekkel kerülgetik a láperdõ meg-megcsillanó víztükreit. A vártnál jóval korábban vertünk tábort, mert egyik társunk szerencsétlenül járt: egy óvatlan pillanatban kiálló, vaskos fenyõág sodorta le a nyeregbõl.

Aug. 9. Éva reggelre jobban lett és közös döntéssel vállaltuk a további utat. Az erdõbõl kiérve széles, sziklás folyóvölgyön nyomultunk egyre fölfelé a Khoridol hágó irányába. A folyó gyakran állta utunkat, a lovak szügyig gázoltak a rohanó habokban. A hágón (2.300 méter) hatalmas áldozati kõhalom, ovoo áll. Az õsz végén téli szállásukra vonuló darkhad családok emelték tiszteletük és hálájuk jeleként a hely gazdaszellemeinek. Innen már lefele vezet az út, de úti célunk, a tópart még messze van.

Kép megtekintése nagyobb méretbenAug. 10. Ez éjszaka hó esett a völgyben - itt, északon már vége a nyárnak! Késõ délután értük el a Khövsgöl partján Jankhai üdülõhelyet. Jó száz kilométeres út áll mögöttünk! A tó Mongólia második legnagyobb kiterjedésû állóvize: 125 km hosszú és 30 km széles. Vize 262 méter mély, kristálytiszta és jegesen hideg, júniusban gyakran még jégszigeteket sodor felszínén a szél. A helyiek mindig nagy tisztelettel emlegetik: "Óceánnak Anyának" nevezik. Kis, fából épített bungalókban kaptunk szállást, meleg vacsora várt ránk és, na mi még? Fafûtésû kazánnal mûködõ, melegvizes zuhanyzó!

Aug. 11. Reggelre befutott az UAZ is. Búcsút intve a tónak, Khadgal-on keresztül tértünk vissza a megyeközpontba, Mörönbe. Itt már várt minket a jól ismert jurtaszálló és a postahivatal Internet kapcsolattal, nemzetközi telefonvonallal.

Aug. 12. Reggel délkeletnek indultunk, hogy másnapra elérjük az ország középsõ részét, Arkhangai megyét. A Selenge folyón egy kevéssé bizalomgerjesztõ komp hátán keltünk át, és estefelé Erdenemandal falucska vendéglõjében tanultuk a buuz-készítés titkait. A buuz a mongolok egyik legkedveltebb étele, tenyérnyi tésztalapocskákba csomagolnak ügyesen hagymás vagdalt húst, aztán megpárolják és tízesével fogyasztják. Mi is ezt tettük. Még néhány órás éjszakai autózás után vertük föl sátrainkat a Khünüi folyó partján.

Aug. 13. Ez már a füves steppe! Itt fát már csak elvétve látni és a kanyargó folyó partját sûrûbben pettyezik a kis fehér jurták. A környék nevezetessége egy érdekes természeti képzõdményt, a Tamir folyó partján fekvõ Taikhar chuluu, ami egy 16 méter magas, bástyához hasonlatos magányos sziklaszirt, falain különbözõ korokból származó feliratokkal. Arkhangai megye központjába délben értünk. Tsetserleg (Ligetes) a nagyobb vidéki városok közé tartozik: néhány utca, 40-50 kõépület, kb. 15 ezer lakos, lámaiskola, egy kis, hegyi szentély és egy meglehetõsen gazdag anyagú múzeum a régi kolostorépületben berendezve - ez várt ránk. Még az est leszállta elõtt továbbhaladtunk és elértük Kharkhorin-t, régi nevén Karakorum-ot, a híres 13. századi mongol fõvárost. Ez külföldiekkel tömött környék, egy folyóparti "turistabázison" aludtunk.

Kép megtekintése nagyobb méretbenAug. 14. Karakorum romjai jórészt ma még a fû alatt vannak, de a terület mellett fekszik a régi Mongólia vallási központja, a 16. században alapított Erdeni Züü (Drágakõ Szentség) kolostor. Miután megnéztük a szentélyeket és a domboldalban álló kõteknõcöt, illetve a közelében meredezõ kõfaragványt, amit a vándorok nagyon tisztelnek s ami minden kétséget kizáróan egy férfi nemi szervet formáz, nekiindulunk, hogy mintegy 80 kilométeres kitérõvel útba ejtsük Bilge Kagán és Kül Herceg 8. századi türk uralkodók rovásfeliratos kõoszlopait. Az ott dolgozó török régészcsapattal hamar megtaláltuk a "rokoni hangot", de nem idõzhettünk sokáig, mert eltökéltük, hogy másnap már ulánbátori bérelt lakásunkban ébredünk. Azért még egy rövid sétára kiszálltunk az Elsen tasarkhai sárga dombjainál. Ez tulajdonképpen egy szigetszerû nyúlványa a Góbi homoksivatagjainak. Ulánbátorba - immáron betonúton haladva - késõ éjszaka érkeztünk.

Kép megtekintése nagyobb méretbenAug. 15. A nap jó részét Aya nénivel és fiával a piacon töltöttük. Ez felette érdekes foglalatosság, hiszen a jólesõ alkudozáson kívül széles áttekintést kap az ember a mongolok tárgyi kultúrájáról a standok százai közt bolyongva. Estére jött a hír: magyar szakács van a Virág Hotelben! Hortobágyi palacsinta, csirkepaprikás és Béci mongol népdalcsokra volt a menü.

Aug. 16. Délelõtt végigjártuk a Gandan kolostor imatermeit. Szintén itt található a Janraisig szentély, ahol az istenség (tibeti nevén Avalokitésvara) 25 méter magas, aranyozott szobra fogadja a híveket. Taxival jutottunk át a Tula folyó túlpartjára, ahol a Bogdo Gegen, vagyis a rég elmúlt Fõpap-császár kincsekkel megrakott palotája áll. A múzeum megtekintése után a piac közelségének nem tudtunk ellenállni, így még egy rövidebb beszerzõutat teljesítettünk a kifeszített színes ponyvák alatt.

Aug. 17. Vasárnap volt, reggel 10 óra 20-kor szállunk fel a moszkvai gépre, és a 7 órás idõeltolódás miatt még aznap este fél 10-kor érkezünk meg Ferihegyre.

Ferihegyre.


Untitled Document
EtnoCenter
 
Email: info@etnocenter.hu     Telefon: 06-20-993 40 30
 
 

Copyright © 2000 -- EtnoCenter és a feltüntetett szerzõk. Minden jog fenntartva. Website: olbros.com